Anyaszívhang - novella

Egy nap a Kisbabák Köztársaságában, ahol a megfoganásukra váró babák éltek, gyűlést hívtak össze, és kihirdettek egy új rendeletet.

    – Ezennel törvénybe iktatjuk, hogy minden egyes magzatnak kötelessége meghallgatni az édesanyja szívhangját, és csak azután dönthet arról, hogy meg akar-e születni, vagy nem.

    A Kisbabák Köztársasága egyik pillanatról a másikra kétfelé szakadt, a rendelet megosztotta egyébként sem stabil egységüket. A polgárok egyik fele éljenezte a rendeletet: ők voltak azok, akik amúgy is alig várták már, hogy végre megfoganjanak, saját anyukájuk és apukájuk legyen, aztán hús-vér testben megszülessenek a földre.

    – Milyen szép lehet, ahogy dobog a szíve! – mondogatták izgatottan egymásnak. – Csodálatos lesz hallani!

    A babák másik fele azonban egyáltalán nem örült a döntésnek: felháborodott hozzászólásokkal árasztották el a közösségi médiát, tüntetéseket kezdtek szervezni, mindenkinek tudtára akarták hozni határozott véleményüket.

    – Ez kegyetlenség! – mondta egyikük.

    – Nem elég, hogy arra kényszerítik a Köztársaság minden egyes polgárát, hogy magzattá váljon egy idegen nő testében, most még arra is köteleznek minket, hogy meghallgassuk, ahogy a szíve dobog! Ki kíváncsi rá?!

    – Így van! A magzati állapotba kerülés egyébként is megterhelő lelkileg, ezzel a döntéssel most még egyet rúgnak belénk – zokogta egy másik kisbaba.

    Azok a babák, akik üdvözölték a rendeletet, így próbálták csitítani a felháborodottakat:

    – Nyugodjatok meg! Nincs a szívhangban semmi rossz! Csak a leendő édesanyátok üzen nektek így, hogy ő is létezik, és alig várja, hogy találkozhasson veletek!

    – És ha mi nem akarunk találkozni vele? – vágott vissza a másik oldal. – Ez a mi testünk, jogunk van akkor megszületni, amikor mi akarunk, és ha soha nem akarunk megszületni, ahhoz is jogunk van!

    Senki nem mondhatja meg nekünk, mikor szülessünk meg, főleg nem a felnőttek! Egyébként is, ki tudja, mi vár ránk a túloldalon?

    Ám hiába volt minden próbálkozás, a rendeleten se nem változtattak, se nem vonták vissza. És láss csodát: alig telt bele egy kis időbe, még a legellenségesebb kisbabák is visszafordíthatatlanul beleszerettek az édesanyjuk szívhangjába. Soha annyian nem születtek meg, mint akkoriban.