A hatalom irdatlan terhe

/SOROZATAJÁNLÓ/

 „Legtöbben a tróntól pusztán tekintélyt, dicsőséget, és a korlátlan hatalom mámorát várják.
Pedig egészen mást ad. A határtalan félelem józanságát.”
(részlet a sorozatból)

Tizenhetedik század, egy távoli dinasztia, és három háború. Meg végtelen, uralkodásért folytatott testvérharc, száműzetés, fegyvergyártás, politikai ármánykodás, cselszövések, gyilkosságok – és a sürgető érzés, hogy aki győztesként (és élve) akar kikerülni a játszmákból, annak mindig egy gondolattal a másik előtt kell járnia. Ha summázni kellene, azt mondanám, többnyire erről szól életem egyik legjobb sorozata. Téged is érdekel?

ELŐSZÓ A HÁBORÚHOZ - novella

EGYMÁS MELLETT NŐTTEK FEL. Vagy inkább: együtt. Mint a gyümölcsfák a kert végében, amiket beplántálnak a földbe, mélyen és jó erősen, visszafordíthatatlanul - pont így voltak ők is. Gyökeret eresztettek mindketten, és ha máshol akarták volna folytatni azt, amit ott kezdtek el, akkor végük lett volna. Azt csak úgy lehet, ha körbe ássák őket, kitépik a gyökereiket, ha elszáradnak és lehullanak a leveleik. Az önmaguktól megfosztott fák pedig semmire se jók, csak a tűzre.

Így gondolták ők is, mindketten, és ezt tudták is egymásról, mégse mondták ki soha. Nem volt értelme. Ha úgyis tudják, minek? Gábor és Andris, ezek voltak ők. Először szomszédok, utána legjobb barátok.

A klasszikus Marvel halála

- Gondolatok arról, miként alakult a klasszikus értelemben vett MCU

mágiától roskadozó, szerepeket felcserélő univerzummá. -

MINDENHATÓ, SAJÁT ELMONDÁSA SZERINT JÓT AKAR AZ EMBERISÉGNEK, ennek az az ára, hogy feláldozza a saját gyermekét, hívei Atyának szólítják, gyakran emlegeti a „kegyelem” szót, a kezében van a tér, az idő, az erő és a valóság, és ha úgy akarja, egyik pillanatról a másikra eltűnteti a népesség felét. Hogy kiről van szó? Nem, nem a Biblia Istenéről, hanem Thanosról, a Marvel-moziuniverzum legnagyobb gonosztevőjéről. De ne szaladjunk ennyire előre.

    A Stan Lee fejéből kipattant szuperhősök az első Vasember film óta tekervényes utat jártak be a mozivásznon, arról nem is beszélve, hogy az újabb és újabb adaptációkkal egyre bővült a gárda.

  Ami azonban szuperfejlett haditechnikával, kémiai anyagokkal vagy laboratóriumi véletlenekkel indult, az mágiával, agykontrollal, és testbe költöztetett mesterséges intelligenciával végződött. Ezzel együtt pedig a klasszikus Marvel halálával.

SÁRA FALUJA - novella

Az erdő szélére magányos vadgalamb költözött.
    Egy terebélyes tölgyfa ágán kezdett fészket rakni, napról napra hordta össze a gallyakat, mohadarabokat és puha tűleveleket aprócska otthonához. Hangtalanul éldegélt a lombkoronák között, az erdő többi madara nem merészkedett a közelébe, érkezésének híre azonban csőrről csőrre járt. Egyedül a szalakóta, a madarak királya röppent a tölgyfára.
    – Hát te mit készítesz itt egymagadban? – kérdezte tőle egyik nap, mikor az éppen leszállt a fészkénél.
    – Csak az otthonomat – felelte szelíden a galamb.
    – Egyedül vagy? Nincs párod? – faggatta tovább a szalakóta, és hosszú léptekkel körbejárta a félkész fészket.
    – Egyedül. – A galamb lesütötte a szemeit, úgy tűrte, hogy a másik megcsodálja fényes, szürke tollait.
   – Nem vagyok meglepve. Ne is haragudj, nem rosszindulatból mondom, de jobb, ha tőlem, a madarak királyától hallod: egy ilyen színtelen teremtésnek, mint te, nincs túl sok esélye ebben a csodálatos erdőben. Itt azok találnak párra, akik díszesek, akik a legszebbek. –  Mikor a galamb egy szót se felelt, csak döbbenten borzolta a tollait, a szalakóta széttárta a szárnyait. Élénk színe beitta a napsugarakat. – Szeretném, ha nem rontanád el ezt az erdőt. Holnap reggelre ne lássalak itt!
    A szegény vadgalamb azt se tudta, mihez kezdjen, merre induljon. Kétségbeesetten várta a hajnalt, és azt, hogy mit hoz. Éppen hogy felkelt a nap, a szarka, az erdő hírnöke röppent el a fészke fölött, és azt kiáltozta:
    – Oda van a király!
    A vadgalamb felszállt, röptében érte utol a szarkát.
    – Mit beszélsz? – kérdezte tőle.
   – Fogságban a király, éjjel elkapta a madarász! A feleségének gyűjti az erdő legszebbjeit, kalitkába zárja, és többé nem ereszti el őket!

 

(a novella az ugrás után folytatódik)